volt nekünk egy olyan elvünk, hogy orvosnak nem adunk pénzt. nőgyógyásznak, szülésznek sem. októberben született meg a kisebbik expocaklakó (kösz, cvikli) és az orvos hozzáállása példás volt (szakmai és emberi oldalról egyaránt), végig a terhesség alatt, szülés közben-után-mellett-mögött. a feleségem most ment vissza kontrollra és találkozott egy másik csajjal akivel már korábban sokat vártak együtt.
hát most is vártak egy sort és közben beszélgettek és szóba került, hogy ők adtak lóvét, mert míg az első gyereknél nem fogadta el a doki, most igen, mert állítólag jön náluk a 3. gyerek. és kérdezte a feleségem, hogy honnan tudja, mire a csaj mondta, hogy az anyósa azon a lakótelepen!!! lakik ahol a doki és hát úgy tűnik rájuk fér.
bevallom, ettől egy kicsit meginogtam, mert én szülészek alá eddig csak A8-ast meg, budai villát tudtam elképzelni, nem panelt, meg 3 rosszul öltöztetett gyereket.
tehát a kérdés: ragaszkodsz az elveidhez, vagy humanitárius okokból megtörsz? (jelzem a feleségem megtört, már csak én tartom magam, de csoportnyomásra hajlamos vagyok behódolni)
ragaszkodom, természetesen. a kenőpénz csak konzerválja a rendszert, ami kitermelte az alulfizetett orvosokat.
